A hullámerőmű magától értetődő, akár egy szélerőmű. Aki valaha járt már tengeren, vagy legalább fürdött tengerben, pontosan ismeri, milyen elképesztő energiák működnek a hatalmas sós víztömegben.
A hullámerőmű ötlete már az első ipari forradalom idején felbukkant. Igaz, akkor még közvetlenül a hullámzás hajtott volna egy fűrészmalmot.
Mi az a hullámerőmű? Mi a működési elve?
Angol szaknyelven WEC-nek (wave energy converter, hullámenergia átalakító) nevezzük azon technológiákat, amelyek a hullámokban rejlő energiát alakítják át – jellemzően papíron – elektromos energiává.
Fontos, hogy a hullámerőmű nem árapályerőmű, sem áramlaterőmű: az előbbi az árapály-jelenséget hasznosítja, az utóbbi pedig a jellemzően óceáni áramlatok energiáját.
Hallottál arról, mennyi áramot termelnek az óceáni áramlaterőművek?
Mivel csupán koncepció szinten léteznek, pontosan ezért összpontosítanak inkább a valós eredményeket kedvelő mérnökök a tengeri hullámokra.
Márpedig a tengeri hullámoknak elképesztő az energiasűrűsége: San Francisco partvidékén akár 25 kW/m2 is lehet. Azt régen is tudták, hogy mekkora ereje van a tengernek, és régóta álmodoztak arról páran, hogy miként hasznosíthatnák ezt.
Ki találta fel a(z első) hullámenergiát hasznosító gépezetet?
A nevét is tudjuk annak, aki megfigyelte, hogy már egy-egy kisebb tengerparti hullám képes egy embert ledönteni a lábáról – és eszébe jutott, hogy akkor akár hasznosítani is lehetne a hullámok erejét.
Ezt az úriembert Pierre-Simon Girardnak hívták és a 18. századi Franciaországban élt. Persze, Girard még nem egy ténylegesen energiát termelő hullámerőművet tervezett, hanem egy hullámenergiát hasznosító motort, ami a fűrészmalmát és más gépeket hajtotta volna.
