A betont az építőiparban való széleskörű alkalmazása miatt annyira természetesnek vesszük, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, előállítása mennyire megterheli a környezetet. A rendkívüli elterjedtsége miatt mára a világ széndioxid-kibocsátásának 5%-a kapcsolódik hozzá, így minden technológia, ami környezetbarátabbá teszi, kritikus szereppel bír a Föld jövőjét illetően.

Dr. Richard Riman, a Rutgers Egyetem professzora létrehozott egy olyan cementet, melynek felmelegítéséhez kevesebb hőre (ezáltal energiára) van szükség, alacsonyabb a mészkőtartalma, ráadásul megkötés közben széndioxidot köt meg.

A betonnal kapcsolatos másik fő probléma az élettartam: normál esetben néhány évtized alatt "elhasználódik", ezért biztonsági okokból cserére, felújításra van szükség, ami így újabb energiafelhasználást és környezetszennyezést jelent. Hendrik Jonker mikrobiólógusnak azonban erre is kitalált egy megoldást.

A CSONTOK REGENERÁCIÓS KÉPESSÉGÉT ALAPUL VÉVE LÉTREHOZOTT EGY "ÖNGYÓGYÍTÓ" BETONT, AMIBEN A HAGYOMÁNYOS ÉPÍTŐANYAGOT EGY MÉSZKÖVET ELŐÁLLÍTÓ BAKTÉRIUMFAJJAL ÖTVÖZTE. EZ A BAKTÉRIUM ÉLELEM ÉS OXIGÉN NÉLKÜL IS KÉPES AKÁR 200 ÉVIG ÉLNI, AMIKOR PEDIG A BETON MÉSZKŐ-ÖSSZETEVŐJÉBEN VALAMILYEN REPEDÉS KELETKEZIK, VÍZ FELHASZNÁLÁSÁVAL EGYSZERŰEN ÚJRATERMELI AZT, BETÖMVE EZZEL A KELETKEZETT RÉST.

Nem nehéz belátni, hogy ennek a két technológiának a tökéletesítése, illetve ötvözése óriási lehetőséget jelent az építőipar ökológiai lábnyomának csökkentésében.