Foglalkozni kell vele, de nem elég csak a forrását nézni. A megújuló és hagyományos energiák, az erőművek és a fogyasztóoldali hatékonyság fokozásának gyűrűjében kell észszerű, logikus döntéseket hoznunk. Ugyanis nincs más választásunk.
Valószínűleg a most élő emberek jelentős része érti és érzi, hogy mit jelent a klímaváltozás, mivel jár a globális felmelegedés, és hova vezet az energiapazarlás. A fejlett társadalmakban evidens, hogy igyekszünk visszaszorítani a pazarlást (LED-fényforrásokat használunk, betiltjuk az egyszer használatos műanyagokat, és korlátozzuk az autók károsanyag-kibocsátását). Ezek azonban cseppek (habár igen fontos és kövér cseppek) a tengerben.
Ha feltesszük a szakértőknek a kérdést, hogy mi a legrosszabb, ami a megtermelt energiával történhet, szinte biztosak lehetünk a válaszban: az, ha elpocsékoljuk és kárba vész. A veszteségként realizált erőforrások ugyanis azok, amelyekkel ugyanúgy dolgozunk (előállítjuk, kezeljük, tisztítjuk és szállítjuk), mégsem a rendeltetésnek megfelelően kerül felhasználásra. Vagy egyszerűen olyan helyen szolgálnak ezek a veszteségek, ahol teljesen feleslegesek, gondoljunk csak egy üresen kivilágított szobára vagy a fogmosás alatt folyatott csapvízre. De most nem ezekről a lakossági veszteségekről van szó. Hanem arról az ipari szintű pazarlásról, amely komplett kistelepülések energia- és erőforrásigényét teheti ki. A szivárgó csövek, az eldugult aknák, a leszakadt vezetékek vagy a rossz hatásfokú berendezések oltárán feláldozott energiáról. Olyan gyakorlati példákról, mint a szivárgó levegővezetékek a pneumatikus rendszerekben, az elfolyó hidraulikaolaj vagy a nagy áramfelvételű, elavult technológiákat használó szerszámgépek. Ezek anyagilag és környezetileg is hatalmas terheket jelentenek.
A veszteségek realizálásának több oka is lehet. Az egyik ilyen és az iparvállalatoknál előforduló probléma az elavult vagy nem megfelelően karbantartott géppark, amelyhez szorosan kapcsolódik a nem megfelelő technológiaválasztás. A gépgyártásban alkalmazott szerszámgépek energiaigénye és teljesítménye igen magas, épp ezért figyelni kell arra, hogy tényleg kihozzuk a gépből a lehető legtöbbet, ne üresjáratban töltse az értékes gépidőt, megfelelő karbantartással pedig biztosíthatjuk tartós működését. Emellett egyre fontosabb szempont az is, hogy egy-egy új technológia mennyivel kevesebb befektetett energiát igényel – legyen szó például az elektromos fröccsgépekről a hidraulikus társaikkal szemben, vagy akár a megfelelő szerszámozás szerepéről a forgácsolásban. Ha az így kárba veszett energiát számszerűsítjük, sokkal kézzelfoghatóbbá válik maga a probléma, látható lesz hirtelen a megtakarítás lehetősége.
A zöldenergiák hozzáférhetőségének javulásával nő a lakossági és vállalati szinten alkalmazott megújuló energia mennyiségének használata. Az IEA (International Energy Agency, Nemzetközi Energia Ügynökség) Globális energiajelentése szerint évről évre nő a termelés ilyen forrásokból, az elmúlt időszak legnagyobb ugrása pedig 2021-re várható. Ez 8 százalékos növekedést jelenthet. Ezzel világszerte jelentősen csökkenhet az elektromos áram termelése által okozott szennyezés mértéke. Ha pedig hozzávesszük a további energiahordozókat és azok zöld alternatíváit, még nagyobb környezetterhelés-csökkenésre számíthatunk. Ez azonban nem meglepetés: a nemzetközi egyezmények és a lokális klímapolitikák is ambiciózus célokat tűztek ki a dekarbonizációval kapcsolatban, ehhez a lakkoságnak és a vállalatoknak is alkalmazkodniuk kell.
Gyakorlatilag mindegy. Energetikai, környezetvédelmi és persze mérnöki szempontból is kulcsfontosságú a hatékonyságra törekvés. A cél, hogy minél jobban kihasználjuk azt, ami a rendelkezésünkre áll – függetlenül vagy függően attól, hogy honnan származik. Az olyan források esetében, mint a kőolaj, spórolósabbak vagyunk, de itt az ideje ezt a logikát az áram vagy a víz kérdésébe is átültetnünk. Mert a megújuló energia – a szél, a nap, a biomassza vagy a biogáz is – csak akkor környezetbarát, ha hatékonyan használjuk fel. Tehát nem marad más, mint a racionalizáció – az energiafelhasználásban ugyanúgy, mint a gyártmánytervezés esetén a technologizálásban.
