A 2009/28/EC irányelv a megújuló energiaforrások fejlesztésének jogi kereteként alkották meg az uniós gazdaság valamennyi ágazatában, és támogatja az uniós országok közötti együttműködést.

Ez az irányelv célul tűzte ki, hogy az EU 2020-ra energiafogyasztásának 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. Az irányelv emellett keretet hozott létre a megújuló energiaforrások – többek között a szél-, nap- és vízenergia, valamint a biomassza – előmozdítására és felhasználására.

A megújuló energiaforrásokról szóló, átdolgozott 2018/2001/EU irányelv 2030-ra új, kötelező erejű, legalább 32%-os megújulóenergia-célkitűzést állapított meg az EU számára, olyan szépen haladt a kontinens a célok teljesítésével, és kiderült, hogy még így is alábecsülték az Unió eltökéltségét.

Az EU már most is élen jár a megújuló energiát hasznosító technológiák fejlesztésében és alkalmazásában, a megújuló energia felhasználása évről évre növekszik, és 2020-ra meghaladta a 37%-ot a részesedése a teljes energiafogyasztásból.

Persze itt országonként eltérő, hogy hol mekkora arányról beszélünk: az élen az osztrákok és svédek járnak, hála a vízenergiának és szélenergiának (több mint 70% mindkét ország esetében), a sor végén pedig Magyarország és Málta kullog.

A megújuló energiaforrásokról szóló irányelvet 2018-ban felülvizsgálták, és 2021 júniusától lett jogilag kötelező erejű.

2021 júniusa óta a hatályos irányelv határozza meg az átfogó európai megújulóenergia-célt, és szabályokat tartalmaz a megújuló energiaforrásoknak a közlekedési, valamint a fűtési és hűtési ágazatban való elterjedésének biztosítására, továbbá közös elveket és szabályokat

• a megújuló energiaforrások támogatási rendszereire,
• a megújuló energia termelésére és fogyasztására, valamint
• a megújuló energiával foglalkozó közösségek létrehozására vonatkozó jogokra, illetve
• a biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat.