A zöld technológia összefoglaló név azokra a környezetbarát és fenntartható módszerekre, termékekre és szolgáltatásokra, amelyek csökkentik az emberi tevékenység káros hatásait. Célja a természeti erőforrások megőrzése, a szennyezés csökkentése és az ökoszisztémák védelme - ám fontos szempont, hogy eközben továbbra is kielégíti a mai társadalom szükségleteit. Íme, néhány példa!

Sokszor halljuk a megújuló energia fogalmát, de mit is jelent valójában? Tiszta, megújuló energiaforrásnak minősül például a nap-, a szél-, a geotermikus és a vízenergia. Az ilyen forrásokra való átállás csökkenti a függőségünket a fosszilis tüzelőanyagoktól. Utóbbiak használata ugyanis üvegházhatású gázok kibocsátásával jár, ami hozzájárul az éghajlatváltozáshoz.

A zöld technológia része az energiahatékonyság is. Ez olyan módszerek alkalmazását jelenti, amelyek csökkentik az energiafogyasztást. Ma már léteznek energiahatékony készülékek, épületek és járművek. Ha az energiafogyasztásunk csökken, akkor csökken a hulladéktermelés, az energiaköltségek és az üvegházhatású gázok kibocsátása is.

A zöld technológia fontos része a fenntartható mezőgazdaság is. Ez a kifejezés olyan gazdálkodási modellek és technológiák alkalmazására utal, amelyeknek hála elhagyhatjuk a környezetkárosító földművelési és állattartási gyakorlatokat. Részét képezheti például a víztakarékosság, ami a vízfogyasztás csökkentéséhez járul hozzá az esővíz begyűjtése vagy a takarékos zuhanyfejek által.

Nem csak a környezetnek, nekünk is jót tesz.

A zöld technológiára való átállás munkahelyeket teremthet, serkentheti a gazdasági növekedést, és javítja a közegészségügyet a levegő- és vízszennyezés csökkentésével.

Széles körű elterjedése ugyanakkor kihívásokkal is jár, ideértve a magas költségeket és a hagyományos iparágakkal fennálló érdekellentéteket. E kihívások leküzdéséhez fontos, hogy a kormányok, a cégek és a civilek együttműködjenek a zöld technológia megvalósítása érdekében.

Összefoglalva, a zöld technológia fontos megoldást jelent a világ számos környezeti kihívására és hozzájárulhat egy fenntarthatóbb jövő megteremtéséhez - mindenki számára.

A betont az építőiparban való széleskörű alkalmazása miatt annyira természetesnek vesszük, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, előállítása mennyire megterheli a környezetet. A rendkívüli elterjedtsége miatt mára a világ széndioxid-kibocsátásának 5%-a kapcsolódik hozzá, így minden technológia, ami környezetbarátabbá teszi, kritikus szereppel bír a Föld jövőjét illetően.

Dr. Richard Riman, a Rutgers Egyetem professzora létrehozott egy olyan cementet, melynek felmelegítéséhez kevesebb hőre (ezáltal energiára) van szükség, alacsonyabb a mészkőtartalma, ráadásul megkötés közben széndioxidot köt meg.

A betonnal kapcsolatos másik fő probléma az élettartam: normál esetben néhány évtized alatt "elhasználódik", ezért biztonsági okokból cserére, felújításra van szükség, ami így újabb energiafelhasználást és környezetszennyezést jelent. Hendrik Jonker mikrobiólógusnak azonban erre is kitalált egy megoldást.

A CSONTOK REGENERÁCIÓS KÉPESSÉGÉT ALAPUL VÉVE LÉTREHOZOTT EGY "ÖNGYÓGYÍTÓ" BETONT, AMIBEN A HAGYOMÁNYOS ÉPÍTŐANYAGOT EGY MÉSZKÖVET ELŐÁLLÍTÓ BAKTÉRIUMFAJJAL ÖTVÖZTE. EZ A BAKTÉRIUM ÉLELEM ÉS OXIGÉN NÉLKÜL IS KÉPES AKÁR 200 ÉVIG ÉLNI, AMIKOR PEDIG A BETON MÉSZKŐ-ÖSSZETEVŐJÉBEN VALAMILYEN REPEDÉS KELETKEZIK, VÍZ FELHASZNÁLÁSÁVAL EGYSZERŰEN ÚJRATERMELI AZT, BETÖMVE EZZEL A KELETKEZETT RÉST.

Nem nehéz belátni, hogy ennek a két technológiának a tökéletesítése, illetve ötvözése óriási lehetőséget jelent az építőipar ökológiai lábnyomának csökkentésében.

Sokan a digitális forradalmat látván nem is olyan rég még azt vizionálták, hogy az e-book olvasók és hasonló eszközök elterjedésével éveken belül gyakorlatilag teljesen megszűnhet az igény a papírra, amivel rengeteg fát lehetett volna megkímélni. Friss adatok azonban azt mutatják, hogy a játszma közel sem ennyire lefutott, az emberek meglepően ragaszkodnak ahhoz az élményhez, hogy papíralapú könyveket, újságokat olvassanak. Nem kell azonban, hogy ez az élményhez való ragaszkodás fák millióinak kivágásával párosuljon. A megoldás az e-papír.

Az elektronikus papír egy olyan készülék, ami a hagyományos papír érzetét kelti, a rajta megjelenő tartalom azonban programozható. Ugyan az e-book olvasó sem bocsát ki saját fényt (csupán a külvilágból érkező fény visszaverődése teszi lehetővé az olvasást, mint a hagyományos papír esetében), ám az e-papír egy képernyőmentes alternatív megoldás. Előlapja alatt elektromos töltéssel rendelkező részecskékkel töltött mikrokapszulák gondoskodnak róla, hogy töltés nélkül, korlátlan ideig olvashassunk, és még csak az újságárushoz sem kell elmenni. Ez a technológia még nem teljesen kiforrott, de éveken belül komoly konkurenciája lehet az e-book olvasóknak, és egyéb digitális eszközöknek.

A műanyag a világ jelenleg ismert legsokoldalúbb anyaga, nem véletlen, hogy olyan széles körben, az élet szinte minden területén alkalmazzák. Van azonban egy nagy probléma vele: használati ideje összehasonlíthatatlanul rövidebb teljes élettartamánál.

MÍG EGY MŰANYAG ZACSKÓT ÁTLAGOSAN 12 PERCIG HASZNÁLUNK, ADDIG A TELJES LEBOMLÁSÁHOZ NAGYJÁBÓL 500 ÉVRE VAN SZÜKSÉG, EMIATT PEDIG BELE VAN KÓDOLVA A KÖRNYEZETSZENNYEZÉS.

Vagy talán mégsem. Hosszú évek kutatómunkájának eredményeként tudósok létrehoztak egy olyan természetes anyagokból készülő bioműanyagot, ami tulajdonságait megőrizve a hagyományos műanyag lebomlási idejének töredékével rendelkezik, ráadásul semmiféle kárt nem okoz a talajba, vagy ivóvízbe kerülve. Az Evocative biotechnológiai cég például egy olyan gombaalapú műanyagcsomagolást fejlesztett ki, amivel a környezettudatossági szempontok figyelembe vételével versenyezhet a hagyományos, környezetszennyező csomagolóanyagokkal.

A húsipar több üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelős, mint a világ össze autója, repülőgépe, vonata és hajója együttvéve. Emellett az iparágat sokszor az állatokkal folytatott bánásmód miatt is kritika éri.

Ezekre jelenthet megoldást a "cellular agriculture" (sejt-mezőgazdaság) technológia, ami labortóriumi keretek között állítja elő az eredeti termék pontos mását. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például fájdalommentesen kivonnak őssejteket egy szarvasmarhából, majd ezeket mesterséges körülmények között "kitenyésztik". Az első ilyen hamburger 2013-ban készült, akkor még elég borsos, 250 ezer eurós költséggel. Mostanra azonban a technológia fejlődése elért oda, hogy körülbelül 60 euróba kerül egy kiló hús előállítása.

Az Impossible Foods nevű cég még tovább ment, megalkotott egy olyan marhahúsos hamburgert, amiben egyáltalán nincs hús, kizárólag növényi alapanyagokból készült.

A BESZÁMOLÓK ALAPJÁN ÍZRE OLYAN MINT A HAGYOMÁNYOS MARHABURGER, VISZONT A CÉG KÖZLÉSE SZERINT 95%-KAL KEVESEBB FÖLDTERÜLETRE ÉS 74%-KAL KEVESEBB VÍZRE VAN SZÜKSÉG AZ ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ, RÁADÁSUL EZZEL A MÓDSZERREL 87%-KAL CSÖKKENTHETŐ AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK KIBOCSÁTÁSA.

Nem ez az egyetlen cég, aki az élelmiszerpiacon hasonlóan úttörő dolgokkal kísérletezik: kereskedelmi forgalomba kerülhetnek például a Perfect Day cég koleszterin- és laktózmentes tejtermékei, amelyek előállításához tehénre egyáltalán nincs szükség. A sejtbiológia tudományának rohamos fejlődésével óriási lehetőségek nyílnak meg az élelmiszeripar és az egész emberiség előtt, talán már ahhoz sem kell sok idő, hogy mindenki személyre szabott - allergiájának, betegségének megfelelő - termékekhez jusson, amelyeket sejtszinten, a saját igényeinek megfelelően hoznak létre.